A New York-i Emma Olsonnak megvan az a szuperképessége, hogy barlangászati mélységű érzelmeket injektáljon kevés és ritka, de ismétlődő hangba. Tavalyi, teljes egészében élőben rögzített lemeze, a Symbolic Use of Light mátyáskirályi mestermű: technó is meg nem is, mechanikusan gépies, és mégis emberi – ráadásul hiába áll ki katonásan az ultraminimalista megközelítés mellett, trekkjei valamilyen csoda folytán sosem tűnnek befejezetlennek – annál inkább afféle pulzáló féreglyukaknak valami nagyobb entitás felé.