Korb Géza (Puma Danger) szólóprojektje 2016 elején kezdett materializálódni Guitar Pro-s demók formájában, majd nem sokkal később egy kölcsönkapott midi billentyűzet segítségével nem volt megállás a szomorú popba merülés felé vezetőúton. Egy év szobazenélés és csillió demó elkészülte után májusra befejezte az első bossa nova, ballada, country, funky és hiphop elemekkel tarkított albumát, melyen egyszerre jelenik meg a humor, az önirónia és a mély szomorúság. Az alkotási folyamat alatt a legfőbb inspirációt a 70-es 80-as évekbeli japán popzene (Taeko Onuki, Ryuichi Sakamoto, Shigeo Sekito) adta, de megjelennek hatások Charlie Richtől, Gilbert O’Sullivantől vagy a Doobie Brotherstől is. Hangszerelés szempontjából Géza meglehetősen szélsőséges irányokban kalandozik, az alapot néhol 3 gitár, néhol 3 szintetizátor, ritmushangszerek, és ezek tetszőleges kombinációja egészíti ki. Ezt az eklektikus hangzást azonban ellensúlyozza a letisztult dalvezetés, könnyed hallgathatóságot biztosítva. A giccs és a jóízlés határán egyensúlyozó anyagban tehát több érdekes színfolt, mint a 101 kiskutyán összesen.